A Miskolci Nemzeti Színház összefoglalója a 2014-es SZEM Fesztiválról

Összefoglaló a csütörtöki napról

Középpontban a Kopasz énekesnő (Bukarest), a Háború (Prága) és a Lassuló zuhanás verskoncert (Kaposvár).

„Csak annyi a különbség köztük, hogy egyikük állat”

Ritmusa van a napnak. A ritmushoz koncentráció kell, beszállni, amikor elindul a gyakorlat, és lazán, de figyelve tartani a tempót. Csendesedik, néha annyira lelassul, hogy el is feledkezem róla, aztán hirtelen újra azon kapom magam, hogy lüktetni kezd, egyre topog a talpam, kettőre dobolok az ujjaimmal. Nem tudom, a félötös keléssel indult, a vonaton is ott robogott már, vagy csak a mozgás workshop taps-harca közben találtam meg. Soós Attilával és Widder Kristóffal bemelegítéssel kezdünk: először párban dolgozunk, irányokat, testérzetet keresünk. A koncentrációs körjátékban aztán felpörög a tempó, Attila „komponál”, a holnapi bemutatóra készülünk.

Péntek a SZEMen

Február 7. 

Reggel 9:30. Miskolc, vasútállomás. 1-es villamos, vonaljegy háromszáz forint, leszállási hely: Villanyrendőr megálló. Innen egy sarok a Miskolci Nemzeti Színház, mellette a művészbejáró, előtte páran már cigiznek, kávéznak, készülődnek a workshopokra. Háromnegyed tíz. Varga Zsófival Soós Attila-Widder Kristóf-féle Physical Theatre Practices/Csaba Horváth-method (Fizikai színházi gyakorlatok/Horváth Csaba-módszer) elnevezésű workshopra jelentkeztünk. Lazítógyakorlatokkal kezdünk, egymás testét kell mozgatni; nyak, fej, kéz, láb.

Mónika show(s)

Beszámoló a Szabó Mónika által tartott társas ének workshopról

Gershwin I Got Rhythm című négyszólamú műve csendült fel a fesztivál utolsó napján a zenés workshop résztvevőinek előadásában. A munkafolyamatban részt vettek prágai, lengyel, újvidéki, kolozsvári és budapesti hallgatók. Az otthonukban különböző zenei képzésekben részesülő diákok a SZEM-en már az első napon eggyé kovácsolódtak. „Mónika shows.” Nem egyszer csendült fel ez a mondat. Szabó Mónika, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára vezette a kurzust. A foglalkozások magyar és angol nyelven folytak. Egymást segítve és kiegészítve próbáltunk létrehozni egy közös produkciót. A művet kisebb részletekre bontva tanultuk meg. Minden ütemet Mónika mutatott meg először és csak utána ismételték meg a hallgatók. Türelemmel javította a hibákat és minden percben arra törekedett, hogy eggyé álljon össze az egész dal. A cél az volt, hogy egy közös zenélési élményben legyen részünk.

(V.V.)

Légy gonddal magadra és gyermekedre is

E.F. Burian: Háború

A prágai diákok előadásukban E.F. Burian, a cseh avantgárd jeles képviselőjének 1935-ben született zeneművét dolgozták fel. Burian témaként az első világháborút és az ahhoz vezető utat választotta - librettójában a cseh népköltészet egyes darabjai mellett saját verseket is felhasznált.

A darab története vidéken játszódik, ahol az egyszerű emberek életét felforgatja a háború. Eleinte úgy tűnik, hogy a küzdelem nagy dicsőséggel, esetleg gazdagsággal jár majd – de hamar kiderül, hogy a háború csak pusztítást hoz magával. A fiatalok többé nem szerelmi gondjaikkal, a napi megélhetéssel foglalkoznak, hanem a túlélésért küzdenek: a háború párokat szakít szét, és tönkreteszi azoknak az életét is, akik otthon maradtak, távolabb a veszélytől.

Összefoglaló a szerdai napról

Középpontban a Hamlet (Budapest) és az OPERCULUM - A haza keresése (München-Bytom).

„Az improvizáció olyan mint a jazz.”

Angol nyelvű román Kopasz énekesnő Miskolcon

Beszégetés Valeria Sitaru-val, a bukaresti UNATC tanárával

Varga Vanda: Az előadás különlegessége az, hogy angol nyelven játszanak a hallgatók. Tanári ötlet volt?

Valeria Sitaru: Az előadás első változata francia nyelven készült. A mi egyetemünkön a hallgatóknak az utolsó két évben (Master képzés alatt) egy idegen nyelvű előadást kell létrehozzanak vagy olyan darabhoz kell nyúlniuk, amelyet eredeti nyelven adnak elő. Ilyen a Kopasz énekesnő. Elmentünk vele Franciaországba, majd meghívást kaptunk Arizonába is, ahol erre az alkalomra angol nyelven is megcsináltuk. Azóta így játsszuk Bukarestben.

„Az a fontos, hogy az egész eggyé álljon össze.”

Kaposvári vizsgakoncert a SZEM-en

Beszélgetés Ruscsák Péterrel, a kaposvári egyetem harmadéves hallgatójával

Varga Vanda: Kié volt az ötlet, hogy Jónás Tamás verseivel foglalkozzatok?

Ruscsák Péter: Az osztályfőnökünk, Kocsis Pál ajánlotta a zenés mesterség tanárunknak. Behozta a legújabb Jónás-kötetet és elolvastuk közösen. Mindenkinek ki kellett választania azt a verset, amelyet megzenésítene. Mi 14-en vagyunk, de összesen 24 dal született, mert közben születtek közös produkciók is.

Szárnyra kapott a Másiksirály

A fotón: Vándor Éva és Kocsis Pál | fotó: Éder Vera

A Miskolci Nemzeti Színház múlt héten bemutatott előadása, a Rusznyák Gábor rendezte Másiksirály nagy sikert aratott a 2014-es SZEM fesztiválon.

A nézőteret nagyrészt fiatalok töltötték meg, akik örömmel fogadták a Csehov humorát kiemelő, izgalmas elemeket rejtő előadást. Jól érvényesült a színészek közvetlen játéka, kiszólásai, és a Sirály részben átdolgozott szövege is.

Az előadás hangulatának megteremtésében fontos szerepe van a személyességnek, a színészek maguk alakították a szövegeiket, az előadásban több improvizációs elem van. A különleges hangulathoz és a dinamizmushoz Khell Zsolt látványos díszlete és Márkos Albert zenéje is hozzájárul. Annak ellenére, hogy a Másiksirályban nagyon erősen jelen van a humor (többször is hallottam a fesztiválozóktól, hogy még nem láttak ilyen vicces Csehov előadást), nem veszti el a tragikumát sem. A szürreális elemeket se nélkülözi az előadás, ennek csúcspontja talán a befejezés, mely részben Trepljov drámájának továbbgondolása – mi lesz kétszázezer év múlva…

(F.L.)

Kétszer Don Giovanni

Jelenet az előadásból | fotó: Éder Vera

A fesztivál program keretén belül szerepelnek helyi, miskolci előadások is. Például a tegnap (szerdán) játszott Don Giovanni, Szabó Máté rendezésében. A három órás előadás izgalmas és igen intenzív élményben részesíti a nézőket.

A rendezés látványvilága, és a díszlet (Khell Csörsz) erősen emlékeztetett a német operarendezések látványvilágára és hangulatára, főleg a színek, és az óriási üveglapok, melyek a díszlet hátulját alkotják. Különösen tetszett, hogy az énekesek alkatilag is nagyon jól mutattak a színpadon, ebben a javarészt szürke színű díszletben. Példának okáért mindjárt Don Giovanni (Geiger Lajos), aki a maga, véleményem szerint több mint két méteres magasságával uralja a színpadot.

Úgy a rendezés, mind az énekesek játéka nagyon finom, néhol egészen apró elemekkel dolgozik, melyek már az első percekben megteremtik azt az füstös, néhol sötét, ám összességében nagyon különleges hangulatot, ami mindkét felvonást jellemzi.

Játsszák ma is, érdemes megnézni!

(B.J)

Az ifjú Hamlet Miskolcon

A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves hallgatói, a Hamlet szövege (olykor kicsit másképp), Tallér Zsófia zenéi, szerepcserék és Zsótér Sándor (gyakran az előadások folyamán is aktív) rendezői munkája – ezek az állandó jellemzői az SZFE Hamlet előadásának, melyet a 2014-es SZEM első két napján lehetett megtekinteni.

A Hamlet az ötödik helyszínét avatta a Miskolci Nemzeti Színházban a gyulai Shakespeare Fesztivál, a szabadkai Desiré fesztivál, a Pécsi Országos Színházi Találkozó és a budapesti Ódry Színpad után. Az előadásnak nincs díszlete, részben ezért is tud alkalmazkodni az adott helyszínhez. Az Ódryn a nézők a színpadon ülnek, és az öltözőben hallgatják végig Hamlet ideális színészetről szóló okítását, Gyulán a tó lett szinte aktív szereplője az előadásnak, Miskolcon játékba került a forgószínpad, a függöny, a zsinórpadlás, a színpadot a belső udvartól elválasztó vasfüggöny, a beépített állványok – a színészetről szóló szöveg pedig izgalmas kontextusba került azáltal, hogy a Nagyszínház színpadán hangzott el, háttérben a díszes, impozáns, kivilágított nézőtérrel.

SZEMügyre vettem a kiállítást

A Képzőművészeti Egyemet elsős mesterképzős, látványtervező szakos hallgatói különleges makettkiállítást hoztak el ide a SZEM-re. A feladatuk az volt, hogy a III.Richárd-hoz készítsenek terveket, így jött létre négy díszletterv és egy bábterv.
Mindegyik teljesen máshogy közelít a darabhoz, más hangulatot szeretne megmutatni, ettől válnak hihetetlenül izgalmassá.

A makettek és a bábok is nagyon precizen ki vannak dolgozva, így mikor megnézzük őket bele tudjuk képzelni magunkat az adott térbe.

A kiállítás a nézőtéri társalgóban került megrendezésre és a fesztivál ideje alatt, valamint még egy hónapig ott lesz megtekinthető.

(Sz.H.)

Két táncelőadás – Két csapat – Két út

A 2014-es SZEM fesztivál első szakmai beszélgetésén a vilniusi csapat Mindennek ellenére című produkciójáról és a Münchenből és Bytomból érkezett OPERCULUM – A haza keresése című előadásról volt szó. Előbbi középpontjában a táncos testét és akaraterejét próbára tevő tánc állt, utóbbi lényege pedig az útkeresés volt – hol találkozhatnak Olga Tokarczuk töredékes és mitikus atmoszférájú írásai, a táncosok teste és Juan Klaus Obermayer különös zenéje?

A vilniusi csapat munkáját alapvetően meghatározta viszonyuk Tony Vezich új-zélandi koreográfushoz, aki számos európai táncos munkája mellett meghívásra ellátogatott Litvániába is, hogy a Zene- és Színművészeti Akadémia növendékeivel foglalkozzon. Előbb megtanította neki sajátos módszerét, melynek a „szörny szabadon engedése” nevet adta, majd további munkájuk során a fiatalok korábbi tudását és szakmai tapasztalatát beépítve az előadásba hozta létre a Mindennek ellenére című koreográfiáját. Ebben Litvánia történelmének, a litván nép küzdelmeinek állított emléket, és arra ösztökélte a fiatalokat, hogy harcoljanak önmagukért, fogalmazzák meg saját vágyaikat és találják meg saját határaikat és lépjék át azokat. A fiatalok számára alapvetően fontos volt a Vezich-csel való találkozás, és úgy érzik, fontos mérföldkő életükben az előadás.

Ének, marionett és mozgás – Elindultak a SZEM workshopjai!

Idén is több workshop közül választhatnak a fiatalok a SZEM fesztiválon. Szabó Mónika tart társas és kórusénekkel kapcsolatos workshopot. Katona Gábor a színész mint marionett témakörét fejtik ki a fiatalok számára. Soós Attila és Widder Kristóf, két idén végző fizikai-színház és koreográfus hallgató pedig mesterük, Horváth Csaba módszerébe vezetik be a résztvevőket. A háromnapos, délelőtti workshopok után szombat reggel munkabemutatóra készülnek a fiatalok, ahol megmutathatják, mivel gazdagodtak a fesztivál ideje alatt.

Fesztiválnyitás – Az első nagy találkozások

Az énekkar a fesztiválnyitón | fotó: Éder Vera

Megérkeztek a csapatok, repülővel, kocsival és busszal – közben díszletek épültek, belépőkártyák leltek gazdára, a büfében pedig újra 4-5 nyelven beszélgettek fiatalok: beindul a 2014-es, második SZEM Fesztivál Miskolcon! Az első nap programjában két vendégelőadás szerepelt, és a színház egyik saját produkciója is – mindegyik telt házzal ment le. Este tízkor az első emeleti társalgóban megnyitó-ünnepségre került sor, melynek keretében a Miskolci Nemzeti Színház énekkara adott elő két dalt a vendégek tiszteletére, és többféle pálinkát is megkóstolhatott a közönség. Az első nap végén pedig az elmaradhatatlan buli következett, mely különösen jól sikerült.

Siker az MNSz Kopasz énekesnője!

Salat Lehel, Ullmann Mónika, Czakó Julianna, Kocsis Pál
fotó: Bocsi Krisztián

Keszég László népszerű Ionesco-rendezése is bekerült a fesztiválprogramba, ezért angol felirattal tekinthette meg a közönség, melynek soraiban többek közt a „vetélytárs” bukaresti Kopasz énekesnő színészei és rendezője is helyet foglalt. A Miskolci Nemzeti Színház előadása jól sikerült, a több nyelvet beszélő közönség tombolt – izgalmas játék, hogy 5-én és 6-án a vendégek előadását is megtekinthetjük.

Mindennek ellenére - In Spite of Everything/All (Vilnius, Litvánia)

A meghajlás | fotó: Éder Vera

Öt fiatal küzdött meg önmagával, tánc közben megközelítették és meg is haladták önnön korlátaikat. Tony Vezich új-zélandi koreográfus megrázó koreográfiája négy lány és egy fiú testére, elhivatottságára és akaraterejére tette a hangsúlyt – beszédes, hogy a mindösszesen 26 perces produkcióra több órán keresztül tréningeztek. Az egyik táncos saját bevallása szerint izgalmas volt az első napon kétszer is „lenyomni” az előadást – mint mondta, az első, délutáni előadás inkább a technikai tudásról szólt, a második viszont a fáradtságból is fakadó kifejezőerőről, a koreográfia lényegét adó küzdelemről. Örült a sikernek, melyet a csapattal elértek – és annak is, hogy ők az első nap „letudták” az előadásukat, és mától kezdve a többi előadásra koncentrálhatnak.

2014. február 4., 17:00 és 21:00, Nagyszínház