Péntek a SZEMen

Február 7. 

Reggel 9:30. Miskolc, vasútállomás. 1-es villamos, vonaljegy háromszáz forint, leszállási hely: Villanyrendőr megálló. Innen egy sarok a Miskolci Nemzeti Színház, mellette a művészbejáró, előtte páran már cigiznek, kávéznak, készülődnek a workshopokra. Háromnegyed tíz. Varga Zsófival Soós Attila-Widder Kristóf-féle Physical Theatre Practices/Csaba Horváth-method (Fizikai színházi gyakorlatok/Horváth Csaba-módszer) elnevezésű workshopra jelentkeztünk. Lazítógyakorlatokkal kezdünk, egymás testét kell mozgatni; nyak, fej, kéz, láb.

A csoport nagy része határon túli, közös nyelv az angol. Aztán egy Brecht versre, a Minden változikra, csinálunk páros koreográfiát, egyperceset, azonnal. Azt hittük, semmire nem jutunk, de aztán Zsófival előállunk egy fürdőkádas mozgóképpel, aminek Soós Attila a Brecht on the Beach címet rögtönözte. Csodálatos az a magabiztos, szenvedélyes indulat, ahogyan Attila rendez, pár szóval megmondja, a csoportok min javítsanak, mit fejezzenek ki a jelenetek. Háromtól a nézőtéri társalgóban Tasnádi Istvánnal beszélgetés. Szó esik többek között az improvizációból, író-színész-(rendező) együttműködéséből születő darabokról. Tasnádi elmondja, hogy az így létrejövő előadások szövegéből hiányzik a szubtextus, nincs szövegen túli, szöveg alatti réteg. Ez nem negatívum, csupán észrevétel, és ezért érdemes a drámaírás minden típusával foglalkozni.

17:00 Vérnász. Horváth Csaba-rendezte vizsgaelőadás a negyedéves Marton-osztálynak (SZFE). Az idő, vagy a klíma-és városváltozás nagyon jót tett az előadásnak, vastaps, siker. Az osztály megértette Horváth Csaba nyelvét, lüktetett, dobogott az előadás, ritmusa volt, ereje. A szöveg költőiségét énekkel, zenével erősítették. A mimika és a mozdulatok összhangja, egymást kiegészítő jelenléte erős, hatásos volt. Összhangba került a test, a személyiség és a szerep, mindez intenzív és folyamatos egymásra figyeléssel párosult.

20:00 The Rape of Lucretia. A varsói egyetem diákjainak előadása. Opera egy nem-színházteremben. A térhasználat zseniális, mintha itt született volna az előadás, minden ablakot, emeletet, szobát, ajtót életre keltettek, fényekkel, fonalakkal, használattal. Jobb oldalt a zenekar, karmesternővel. A nézők felett egy vékony cső vezet el a színpadig: az előadás adott pontjában vörös folyadékkal telítődik, és a színpadra csöpög a vér. Az erős látvány, az operai hagyományok ötvözése közvetlenséggel és közelséggel különleges, absztrakt hangulatot, és komplex előadásélményt eredményez. 

(S.F.)