A 2014-es SZEM fesztivál első szakmai beszélgetésén a vilniusi csapat Mindennek ellenére című produkciójáról és a Münchenből és Bytomból érkezett
OPERCULUM – A haza keresése című előadásról volt szó. Előbbi középpontjában a táncos testét és akaraterejét próbára tevő tánc állt, utóbbi lényege pedig az útkeresés volt – hol találkozhatnak Olga Tokarczuk töredékes és mitikus atmoszférájú írásai, a táncosok teste és Juan Klaus Obermayer különös zenéje?
A vilniusi csapat munkáját alapvetően meghatározta viszonyuk
Tony Vezich új-zélandi koreográfushoz, aki számos európai táncos munkája mellett meghívásra ellátogatott Litvániába is, hogy a Zene- és Színművészeti Akadémia növendékeivel foglalkozzon. Előbb megtanította neki sajátos módszerét, melynek a „szörny szabadon engedése” nevet adta, majd további munkájuk során a fiatalok korábbi tudását és szakmai tapasztalatát beépítve az előadásba hozta létre a Mindennek ellenére című koreográfiáját. Ebben Litvánia történelmének, a litván nép küzdelmeinek állított emléket, és arra ösztökélte a fiatalokat, hogy harcoljanak önmagukért, fogalmazzák meg saját vágyaikat és találják meg saját határaikat és lépjék át azokat. A fiatalok számára alapvetően fontos volt a Vezich-csel való találkozás, és úgy érzik, fontos mérföldkő életükben az előadás.
A lengyel-német koprodukció résztvevői számára az önálló alkotás lehetősége volt a legfontosabb téma a beszélgetésen. Maguk nem dolgoznak rendezővel, hanem közösen hozzák létre munkáikat – ez számos nehézséggel is jár, viszont nagyon izgalmas új megoldások megtalálásában is segítette őket. A Heimat („otthon”, „haza”) fogalmáról gondolkodva a csapat tagjai mind-mind más értelmezést hoztak, melyeket mind próbáltak érvényesíteni előadásukban. Ehhez mindannyian a témáról szóló monológokat írtak, de sokáig nem találták a megfelelő szöveges formát gondolataik megfogalmazásához – később a kortárs lengyel irodalom egyik legfontosabb alkotójának,
Olga Tokarczuk munkái között leltek olyan szövegekre, melyek lefedték mind előzetes koncepciójukat, mind egyéni véleményüket. Egyértelművé vált tehát, hogy ezekkel a szövegekkel kell foglalkozniuk. Különös világot tár fel Tokarczuk e szövegekben – gombák fejlődéséről, a von Goetzen-család történetéről, otthonáról és sorsáról szólnak, de belengik őket a sors, az univerzális emberi létezés hangulata is. A müncheni és bytomi diákok saját tervezésű és kivitelezésű díszletében ennek a világnak kerestek formát, olyan keretet, melyen belül saját Heimattal kapcsolatos gondolataikat is megfogalmazhatták testükkel, hangjukkal. Egy véletlen találkozás folytán a vállalkozásban résztvevő Juan Klaus Obermayer zeneszerző is nagy lendületet adott az alkotóknak – a klasszikus zenei elemeket és kortárs, ambient hangzásvilágot vegyítő zenéje ideálisnak bizonyult a produkció számára. A csapat tagjai arról is meséltek, hogy milyen fontos számukra az önállóság, az, hogy maguk hozzák létre produkcióikat – anyaegyetemeiktől sok segítséget kapnak, de bizonyos, a valódi életben elvárt feladatok is rájuk hárulnak – ilyen például az anyagi erőforrások előteremtése, valamint a díszlet-, jelmez- és zeneszerzés szervezése is.
A beszélgetés során az is szóba került, hogy mindkét csapat tagjai még keresik az útjukat. Az OPERCULUM csapatának fontos, hogy projektjeik az életre nevelik őket – manapság több lábon kell állni szerintük, nem szabad beskatulyázni magukat, mert ki tudja: lehetnek később színészek, táncosok, rendezők és koreográfusok is. A vilniusi csapatot is foglalkoztatja a jövője, de optimistán várják az önálló munkákat az egyetemen kívül.
www.miskolciszem.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése