Légy gonddal magadra és gyermekedre is

E.F. Burian: Háború

A prágai diákok előadásukban E.F. Burian, a cseh avantgárd jeles képviselőjének 1935-ben született zeneművét dolgozták fel. Burian témaként az első világháborút és az ahhoz vezető utat választotta - librettójában a cseh népköltészet egyes darabjai mellett saját verseket is felhasznált.

A darab története vidéken játszódik, ahol az egyszerű emberek életét felforgatja a háború. Eleinte úgy tűnik, hogy a küzdelem nagy dicsőséggel, esetleg gazdagsággal jár majd – de hamar kiderül, hogy a háború csak pusztítást hoz magával. A fiatalok többé nem szerelmi gondjaikkal, a napi megélhetéssel foglalkoznak, hanem a túlélésért küzdenek: a háború párokat szakít szét, és tönkreteszi azoknak az életét is, akik otthon maradtak, távolabb a veszélytől.

Az előadást a Prágai Előadóművészeti Egyetem (DAMU) Színházművészeti Karának hallgatói állították össze, dramaturgként a zeneszerző unokája működött közre, de sok végzett színészhallgató is visszatért, hogy részt vehessen a nagyszabású vállalkozásban. Nem egyszerű egyetemi feladatról van szó: az esti szakmai beszélgetésen kiderült az is, hogy a hallgatók szabadidejükben dolgoztak az előadáson, mert igazán fontossá vált a számukra. Kiemelték a zene jelentőségét – úgy érezték, hogy ezt a művet muszáj színpadra vinni, márpedig eredeti, teljes terjedelmében. Több mint egy évig dolgoztak a produkción, a befektetett munka pedig meglátszik a végeredményen.

A koreográfus, Martin Pacek arra törekedett, hogy ne pusztán illusztrálja a Háborúban elhangzó szövegeket. Koreográfiájában a fiatalok mozgása kiegészíti, dúsítja Burian művét, a zene mellett ők felelnek minden egyéb hatásért és hangért. Ehhez az előadók kevés tárgyi eszközt használtak. Egyszerű, a tánc szempontjából praktikus jelmezek mellett az arcfestés kapott nagyobb szerepet: fekete könnyek csordultak végig az arcokon az előadás végére.

A művet harcias háborúellenessége miatt a német megszállás alatt betiltották. Burian csak 1954-ben mutathatta be újra, miután visszatért a Dachau-i koncentrációs táborból. A prágai fiatalok értelmezése megrendítően szép, egyben szörnyű. A zárósorok pedig sokáig kísérik még a nézőt.

„Ha testvérünket megölted, ölj meg minket is,
és légy gonddal magadra és gyermekedre is!”

(Cs.D.)