Beszégetés Valeria Sitaru-val, a bukaresti UNATC tanárával
Varga Vanda: Az előadás különlegessége az, hogy angol nyelven játszanak a hallgatók. Tanári ötlet volt?
Valeria Sitaru: Az előadás első változata francia nyelven készült. A mi egyetemünkön a hallgatóknak az utolsó két évben (Master képzés alatt) egy idegen nyelvű előadást kell létrehozzanak vagy olyan darabhoz kell nyúlniuk, amelyet eredeti nyelven adnak elő. Ilyen a Kopasz énekesnő. Elmentünk vele Franciaországba, majd meghívást kaptunk Arizonába is, ahol erre az alkalomra angol nyelven is megcsináltuk. Azóta így játsszuk Bukarestben.
V. V.: Hogyan készül el egy vizsgaelőadás, mi a munkamódszer?
V. S.: Csak az utolsó két évben, a Master alatt hozunk létre előadásokat. Legtöbbször az osztályhoz, a karakterekhez választunk darabokat. Én azt gondolom, Ionesco egy csodálatos tanulmány, egy izgalmas kaland. Ők már rendelkeznek technikával, ismeretekkel, úgymond gyakorlottabbak. Azt szoktam kérni, hogy a kapott szerepükről mutassák meg, ők mit gondolnak. Szabadon dogozhatnak, de bizonyos kereteken belül. Az improvizáció olyan, mint a jazz. Ismerni kell a művet, és mint egy hangszer harmonizálódni az elkészülő előadáshoz.
V. V.: Hogyan fogadja a közönség az előadást?
V. S.: Franciaországban nagyon izgultunk, hiszen az ottani nyelven játszottuk, ami elég nagy rizikó. Nem mellesleg Párizsban igen gyakran tűzik műsorra, tehát ismerik a művet. Magyarországon most vagyunk először. Én azt látom, hogy a hallgatók előadásról előadásra bátrabbak és egyre jobban engedik el magukat. Sokat segít az is nekik, hogy mindig változó a közönség. Az utóbbi időben pedig egyre több fiatal nézi őket és ez azt hiszem nagyon fontos.
Valeria Sitaru: Az előadás első változata francia nyelven készült. A mi egyetemünkön a hallgatóknak az utolsó két évben (Master képzés alatt) egy idegen nyelvű előadást kell létrehozzanak vagy olyan darabhoz kell nyúlniuk, amelyet eredeti nyelven adnak elő. Ilyen a Kopasz énekesnő. Elmentünk vele Franciaországba, majd meghívást kaptunk Arizonába is, ahol erre az alkalomra angol nyelven is megcsináltuk. Azóta így játsszuk Bukarestben.
V. V.: Hogyan készül el egy vizsgaelőadás, mi a munkamódszer?
V. S.: Csak az utolsó két évben, a Master alatt hozunk létre előadásokat. Legtöbbször az osztályhoz, a karakterekhez választunk darabokat. Én azt gondolom, Ionesco egy csodálatos tanulmány, egy izgalmas kaland. Ők már rendelkeznek technikával, ismeretekkel, úgymond gyakorlottabbak. Azt szoktam kérni, hogy a kapott szerepükről mutassák meg, ők mit gondolnak. Szabadon dogozhatnak, de bizonyos kereteken belül. Az improvizáció olyan, mint a jazz. Ismerni kell a művet, és mint egy hangszer harmonizálódni az elkészülő előadáshoz.
V. V.: Hogyan fogadja a közönség az előadást?
V. S.: Franciaországban nagyon izgultunk, hiszen az ottani nyelven játszottuk, ami elég nagy rizikó. Nem mellesleg Párizsban igen gyakran tűzik műsorra, tehát ismerik a művet. Magyarországon most vagyunk először. Én azt látom, hogy a hallgatók előadásról előadásra bátrabbak és egyre jobban engedik el magukat. Sokat segít az is nekik, hogy mindig változó a közönség. Az utóbbi időben pedig egyre több fiatal nézi őket és ez azt hiszem nagyon fontos.
(V.V.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése